A Nemzeti Színház első örökös tagja, akiről még életében elnevezték a színháza előtti teret: 170 éve született Blaha Lujza.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Bánatosak vigasztalója, búnak elfelejtetője, fáradtak pihentetője, kimerültek fölvidítója, finom ízlésűek gyönyörködtetője, naivak öröme (…), tudósok bámulata, fiatalok bálványa, regek méla, lemondó szerelme, szent láng, melyen meggyújtjuk lelkesedésünket, szent kút, melyből életkedvet merítünk, férfiaknak asszonyoknak büszkesége, pályatársainak példaképe, a színpadnak ékessége, a városnak szemefénye, a nemzetnek csalogánya: ez Blaha Lujza” – olvasható a színészlegenda Életem naplója című emlékiratának előszavában.
A kortársi feljegyzésekben szinte csak szuperlatívuszokban olvashatunk Blaha Lujzáról: sikereit közel s távol minden laikus és hozzáértő elismerte. Naplójából – amely zűrös magánéletébe ugyan kevés bepillantást enged – megérthetjük, mi minden játszott közre abban, hogy a szeptember 8-án 170 éve vándorszínészek lányaként született Reindl Ludovikából a csúcsok csúcsán tündöklő Blaha Lujza lett.
Lujza négyévesen már statisztált, hatévesen szerepet játszott, nyolcéves korában osztatlan sikert aratott a közönség és a kollégák körében.
„Szilágyi bácsi mindig mondogatja, »ez a kis lány 12 éves korában többet tud, mint más amikor már hatvan esztendős« Vájjon hatvan esztendős koromban tudok-e majd ennyit? … De hát most mennyit: tudok? … Annyit tudok, hogy ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa mindennap tíznek is elmondja. Ettől félek legjobban és a borzasztó félelem mián nincs lámpalázam. Egyszer volt az is, Győrött, de akkor még csak nyolc éves voltam, nem ilyen nagy leány. Itt is csak azért volt lámpalázam, mert nagyon szerettem a paprikás csirkét és mindig arra gondoltam, hogy nem kapok belőle, ha belesülök” – írja naplójában. A szövegben szereplő apa valójában Blaha nevelőapja, Kölesi Antal, ugyanis vér szerinti apja a kislány hatéves korában a színpadon összeesett és meghalt. Anyja egy évvel később megházasodott. A család nehéz anyagi körülmények között élt, ezért is szorultak rá, hogy Lujza minél többször szerepeljen. Feljegyzései szerint a színház elvette gyerekkorát, amely hivatalosan tizenhat évesen kötött házasságával ért véget.
Első férje a jóval idősebb Blaha János, vagyis „Blaha bácsi” volt, akinek nevét élete végéig viselte, holott később még két férfival megesküdött, valamint két gyereket szült – hogy kitől, máig nem bizonyos. Blaha bácsihoz való viszonya jobban hasonlított egy apa-lánya kapcsolatra, mint a hitvesi szerelemre, ráadásul a katonazenekari karmesterrel közös nyelve eleinte csak a művészet volt: a férfi magyarul, a nő németül nem beszélt kapcsolatuk hajnalán.
A miniszterelnök a Kossuth Rádió reggeli műsorában azt mondta, a tiszás politikusok nemhogy nem szégyellik, hogy a saját országuk ellen dolgoznak, hanem büszkék, rá és ez a céljuk.
„Meggyőződésem, hogy Közép-Európában sokkal több dolog köt össze minket, mint ami szétválaszt” – vallja Vidnyánszky Attila.
Artikulálatlan szólamok, válogatott sértegetések és politikai üzenetek keveredtek a legutóbbi pride-tüntetésen.
Molnár Piroska Dragomán György Máglya című regényéből olvasott fel egy részletet.
De ha lehet, ő már tudja, hogy kire fog!
Éppen hatvan esztendeje, 1965. március 15-én robbantották fel a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületét. A korabeli magyar társadalmat mélyen megrázó esetről most egy soha nem látott filmfelvétel került elő.
„A mi dolgunk, hogy Jézus szeretetével szembesítsük az embereket. Benne van a pakliban, hogy emiatt gyűlölni fognak minket” – ünnepi interjúnk az úszómesterből lett fiatal pasaréti atyával, akinek még szerzetesi neve is azt jelenti: húsvét.
A világ helyzete megkívánja, hogy Istenben, hazában, családban gondolkozó államférfiak álljanak az élen – és nem fotómodellek, akik számára a fentiek semmit sem jelentenek. Krupincza Mariann írása.
